Az egyetemről:

1. Idea of Europe... hálózat:
The Department of Politics and European Studies, created in 1990, works in a close cooperation with other departments in the Philosophical Faculty, including History, Philosophy, Sociology, English and American Studies and other areas of studies. It has often acted as the coordinator for international programmes on behalf of the Faculty. The Department offers a Central European Studies Programme the main aim of which is to familiarize international students with the history and current situation of Central European Countries. The Department of History has a long tradition in multicultural studies, in organization of professional excursions for historians, in exchanges of students and professors in Central Europe and all over the world.

  • történelem szakos hallgatók élveznek elsőbbséget (főleg legújabbkor, XIX-XX. század), de fogadnak más szakról is hallgatót
  • nem történelem szakos hallgatóknak min. 1 történelem szakos tárgyat kell felvenniük
  • cseh nyelvkurzus ingyenes
  • tanárokat történelem vagy ahhoz közeli témakörben várnak (főleg legújabbkor, XIX-XX. század)

2. "Questions to the History..." hálózat:
The Department of History has got MA and PhD programmes in History, both of which can be finished with specialisations in Medieval and Early Modern history. The faculty has got more departments, which are interested in medieval and early modern history which cooperate with the Department of History (Jewish studies, German studies, Philosophy, Czech studies). The teachers of the department are able to provide aid to the student in terms of research for the final theses and dissertations, the faculty has got projects for the support of student research. The department organises thematic field trips. Most of the teachers in the field also teach courses in English, e.g. Magic and Witchhunts in Early Modern Europe, Papacy in the Middle Ages, Renaissance and Humanism, Reinventing Middle Ages, Urban Societies in East-Central Europe.

3. "Slavic Philology and Its Cultural Contexts" hálózat:
Courses in Czech as Foreign Language at the Department of Czech Language and Literature. Classes in Russian, Ukrainian and Polish at the Department of Slavic Studies.

Honlap: http://www.upol.cz

Hálózati koordinátor:

Beszámolók:

1. "Ez volt az utolsó félévem a Pázmányon, mint történelem szakos hallgató. Természetesen ez azt jelenti, hogy jön a szakdolgozat leadása, záróvizsga és hasonló nyalánkságok. Talán érdemes rögtön az elején elmondanom, hogy Szlovákiában élek, a szakdolgozatom témáját pedig sikerült úgy választanom, hogy a magyar szakirodalom nem tudott az alapok bemutatásánál többet nyújtani. Szükségem volt tehát egy külföldi, lehetőleg szlovák vagy cseh könyvtár anyagára, ezért pályáztam meg a CEEPUS egy hónapos kutatási ösztöndíját 2013 októberében.

A szakdolgozatom konkértan egy kísérlet, egy középkori esemény jelentőségét próbáltam felmérni, értelmezni a cseh és szlovák történetírásban. A moráviai bizánci misszióról van szó, de ez mellékes. A lényeg, hogy szükségem volt hozzá a cseh szakirodalomra, mivel e könyvekhez eddig még nem jutottam hozzá és a téma kutatásának alapművei íródtak cseh nyelven. Sajnos az irodalom nagy részét nem fordították magyarra, sőt. Talán egyetlen ilyen könyvet sem fordítottak le. Bár néhány megtalálható magyar könyvtárakban, de úgy gondoltam jobban teszem, ha külföldön nézek utána. Nem csalódtam, a Palacky Egyetem egyetemi könyvtárában ott sorakoztak a polcon a témába vágó kötetek, amelyeket Budapesten több helyről kellett volna összegyűjtenem.

Ahogy már írtam októberben leadtam mindent, ami kellett és vártam az elbírálást. Nagyon boldog voltam, amikor megjött a levél, de akkor jöttem rá hogy talán túlszerveztem magamat. Áprilist pályáztam meg. Ez mellett a legerősebb érvem az volt, hogy ekkor lesz a tavaszi szünet, ismét két hét. Így csak egy oktatási hétről maradok le. Ezzel az volt a baj, hogy a szakdolgozat leadási határidő április közepén van, de ez valahogy kiment a fejemből. Nincs értelme kétségbe esni, többnyire nem is szokásom. Tehát jóváhagyták a kiutazásomat és én el is utaztam március utolsó napján. Az utazás számomra egyértelmű és egyszerű volt. Érsekújvárból nemzetközi vonatjárattal, egy átszállással el lehet jutni Olmützbe és vissza. Azonban ismét megelőztem a tervezéssel saját magamat. A csehek ugyanis csak másnapra vártak, de elszállásoltak minden gond nélkül. Szállásom nekem nagyon is megfelet. Az Envelopa elnvezésű kollégium és miegymás volt. Egy jó érv mellette, hogy talán ez van a legközelebb a vasútállomáshoz, gyalogszerrel negyed óra, talán húsz perc. Úgy történt, hogy a szobából, ahol elszállásoltak közvetelnül előttem költöztek ki hárman (három ágyas volt) és mellém nem jött senki. Az egész hónapot egyedül tölöttem a szobában, gondolom április miatt. Eleinte nem volt kedvemre való ez a helyzet, de végül talán jobban jártam. Egész nap az egyetemen, a könyvtárban ültem este pedig az íróasztalnál a szobában. Nem lettem volna aktív társaság senkinek.

Tehát az egész hónapot munkával tudtam tölteni. A könyvtár anyaga nagyon sokat segített, az egyetem oktatói szintén. Első feladatom a dolgozat megírása volt. Elég szoros lett a határidő április közepével, de időm és anyagom volt bőven. A könyvtárat nagyon szerettem, ideális környezet volt az ilyenfajta munkához. Jól haladtam a vele és befejeztem, leadtam időben. A munka mellett órákat is látogattam, nem hivatalosan persze csak bejártam. Meg kell jegyeznem, hogy egy másik CEEPUS-os magyar diák ajánlotta ezeket az órákat a figyelmembe, hálás is vagyok érte. Májusban tartottunk az egyetemen egy hallgatói konferenciát. Talán (remélem) hallottak róla többen is, Isten hozzád Európa 1914-1918 név alatt május 8-án. A hónap hátralevő részét azzal töltöttem, hogy a konferencián leadott anyagot kutattam. Azt hiszem kihoztam a legtöbbet abból az egy hónapból, amit tudtam. Hozzáteszem a tanárok segítségét is kértem és meg is kaptam, mindkét témában. Tényleg nem tudok panaszkodni. Az intézményi koordinátor, az egyetemi és könyvtári személyzet mind segítőkész és barátságos emberek.

Még egy kérdést megemlíthetnék: a nyelv. Örömmel tapasztaltam, hogy a szlovák nyelvismeretnek milyen nagy hasznát veszem Csehországban. Persze nem azért mentem, hogy szlovákul beszéljek, bár megengedhettem volna magamnak. Ahol tudtam gyakoroltam a cseh nyelvet. Egyedül az angolra támaszkodva azt hiszem egy kicsit talán nehezebb az egyetemen kívül boldogulni, de nem lehetetlen. Én viszont az egyetemen kívül nem vártam el senkitől, hogy angolul társalogjon velem. Hozzáteszem az órák angol nyelven folytak, de ezt talán mondani is felesleges.

Összegezve én élveztem és sokmindent hoztam magammal. Mit tudnék tanácsolni? Nem hiszem, hogy tudok olyan általános bölcsességet mondani, amely megtartásával minden tökéletes lesz. Nekem nem volt komolyabb problémám semmivel és élveztem. Kevesebb embert ismertem meg és kevesebbet láttam a városból, mint amennyit szerettem volna. Viszont többet dolgoztam és sokat tanultam. Érdemes rögtön cseh koronával érkezni, nem tudhatod, mikor tudják kiadni az ösztöndíjadat, a várostérkép szintén jól jön az elején. Két dolgot tudok mondani, amelyek személyesek, de talán segítenek. A városi antikváriumokban (úgy hiszem, három van belőle) egész jó áron találni cseh irodalmat. Másodszor pedig, ha vonattal utazik az ember, a pályaudvaron jól nézze meg, melyik vonatra száll fel. Az ösztöndíjhoz pedig annyit, hogy bármennyira vagy felkészülve, dolgozni és élvezni kell. Ezt tudnám tanácsolni. Egy élmény volt és hálás köszönetet mondanék mindenkinek, aki segített. (Hanzelik Balázs, történelem BA)

2. "Mikor kiderült, hogy megkaptam az ösztöndíjat, rengeteg kérdés merült fel bennem, félelmem pedig kiutazásom napján teljesen a tetőfokára hágott. Vajon mennyire fogok tudni szót érteni másokkal? Lesznek-e kint barátaim? Cseh szakosként mennyire fog menni a történelem szak angolul? Van-e egyáltalán értelme?

Amint megérkeztem, és rögtön elhívott egy előtte ismeretlen lány vacsorázni, rájöttem, hogy felesleges volt minden miatt aggódni. Mindenki nagyon kedvesen és őszinte örömmel fogadott, mint egy régi ismerőst, hiába nem találkoztunk még. Bár egy héttel később érkeztem, mint az Erasmusosok, mégsem volt ebből semmiféle hátrányom, egy percig nem éreztem magam magányosan.

Az egyetem tanárairól is csak pozitív dolgokat tudok mondani. Nagyon jól képzett, intelligens és barátságos emberek, akik mindent megtettek azért, hogy a lehető legérdekesebben adják elő az anyagot. Az előadások egyben gyakorlatok is voltak, kiselőadásokat és hosszabb prezentációkat is elő kellett adni minden tárgyból. Soha, egyetlen percig sem éreztették a kevésbé jól beszélő hallgatókkal, vagy velem, aki nem történelem szakos, hogy kevesebbek, vagy rosszabb tanulók lennénk a többinél. Ez a hozzáállás és a hallgató centrikusság volt a legpozitívabb élmény.

A történelem szakos órák mellett volt még cseh kurzusom, amit egy fiatal cseh nő tartott. Nemigen beszélt angolul, viszont annál lelkesebben tudta elmagyarázni a dolgokat csehül, aminek hála szinte soha nem is kellett otthon utána néznem az órán hallottaknak. Sokat köszönhetek neki, mert rengeteg fejlődött a cseh nyelvtudásom. Voltak, akik akkoriban kezdték el a cseh nyelv tanulását, ők is látványos gyorsasággal fejlődtek.

Iskola utáni programokban sem szenvedett az ember hiányt. Minden héten volt Erasmusos buli, egy-egy adott nemzetiség szervezte és tradicionális táncukat, ételeiket, italaikat is bemutatták. Lehetőség volt sportolásra, sőt sportnap is volt, valamint múzeumok éjszakája és filmfesztivál is. Bár Olomouc maga egy kisváros népesség és méret alapján, mégsem éreztem ezt soha, hála a megannyi lehetőségnek.

Az egyetem is nem egy programot szervezett, számomra a majális és a szakest volt a legkedvesebb.

Olomouc előtt csak Prágában és Brnóban jártam, ám a légkör összehasonlíthatatlan. Az utcák tisztábbak, kevesebb a szmog és a turista, a csehek pedig jóval közvetlenebbek, leállítanak az utcán, és kitörő örömmel fogadják, ha az ember magyar. Minden egyes ember hozzájárult ahhoz, hogy fejlődjön a cseh tudásom, senki sem türelmetlenkedett, ha lassabban, hibásan beszéltem, csak mosolyogtak és kijavították a hibáimat.

Eddig az álomvárosom Prága volt, de már hasonló szeretettel és honvággyal gondolok vissza Olomoucra. Kevés dologban vagyok biztos, de abban igen, hogy oda még mindenképpen visszamegyek, és mindenkinek szeretettel ajánlom a helyet, valamint a CEEPUS–t is, ami egy kellemetlenségektől mentes, örömökkel teli három hónapot adott nekem."

3. "2014 márciusában egy hónapot töltöttem Olomoucban szakdolgozatírói ösztöndíjjal, így bár nem kellett kurzusokat látogatnom, ennek ellenére mégis bejártam jó pár órára, és egyáltalán nem bántam meg. A tanárok nagyon segítőkészek, nagy tudással rendelkeznek, és örömmel fogadták, hogy magyar vagyok.

Az egyetemről, és a városról is csak jókat tudok mondani. Mivel én cseh szobatársat szerettem volna, ezért a General Svobodý kollégiumban laktam, amely gyalog kb. 10 percre van az egyetemtől, és ezzel együtt a belvárostól is. Ennek a kollégiumnak két blokkja van; az A blokkban főként külföldiek laknak (ennek megfelelően a konyha is felszereltebb és modernebb), míg a B blokk a cseheké. Így én a B blokkban laktam, egy cseh szobatárssal, és két cseh lakótárssal. Mindhárman nagyon kedvesek voltak, jól beszéltek angolul, szóval aki nem cseh szakos ösztöndíjjal megy ki, annak sem kell félnie attól, hogy bábeli zűrzavar tör majd ki a lakótársaival. Persze azért sem kell aggódni, hogy nem tudunk majd főzni a B blokk szegényes konyhájában, mert nyugodtan át lehet menni az A blokkba, viszont ne felejtsünk el itthonról konyhai eszközöket vinni, mert kint semmi nincs, se evőeszköz, se fazék!

Budapestiként az első pár napon furcsa volt, hogy egy viszonylag kicsi városban vagyok, de ehhez nagyon hamar hozzászoktam, és élveztem, hogy mindenhova eljutok gyalog. Ugyanakkor élvezhettem a nagyvárosok minden előnyét is: múzeumok, kávézók, mozik, és nyilván a sörözők is, mivel vétek lenne kihagyni a cseh söröket Csehországban.
Bevásárolni általában a közeli Šantovka bevásárlóközpontba jártam (szintén 10 perc gyalog), mivel ott található egy nagy Spar, ahol körülbelül azonos áron szerezhetjük be az alapvető élelmiszereket, mint itthon – kivétel ez alól az ásványvíz, ami az itthoni árnál magasabb, valamint például az itthon nem kapható cseh sajt, a hermelín, amely viszont nagyon olcsó és finom.
Olomoucból nagyon egyszerűen és viszonylag olcsón lehet eljutni Ostravába, Brnóba, vagy éppen Prágába. A legjobb választás szerintem Student Agency vonataival vagy buszaival utazni, mivel körülbelül azonos árban vannak, mint az állami vállalatoké, ugyanakkor kényelmesebbek, és ingyen kávét és teát adnak az utazás során.

Összességében én mindenkinek ajánlom, hogy megpályázza az olomouci Palacký Egyetemet, mert életre szóló emléket nyújt nemcsak tanulás, de élmények terén is."

4. "Csehország fantasztikus hely. A 2012/13-as tanév tavaszi félévét töltöttem az olmützi Palacky Egyetemen.
A tiszta, rendezett, hangulatos kisvárost talán Veszprémhez, vagy Székesfehérvárhoz lehetne leginkább hasonlítani. A látnivalók megtekintésére egy nap elegendő, s ezután érdemes a szomszédos települések középkori templomait, várait is megnézni, illetve Prágába, valamint a közeli német és lengyel településekre ellátogatni.
A Palacky Egyetem több kollégiumot is működtet. Az elhelyezés a hallgatók egyedi preferenciái szerint alakítható. Ennek megfelelően egyszemélyes, bútorozott szobát kaptam, lakótársak korban hozzám illő Phd, vagy MA hallgatók voltak.
Az egyetem hatalmas, több emeletes, rendkívül gazdag könyvtára gyönyörű barokk épületben található, amely reggel 10-től egészen este 9-10 óráig várja látogatókat. A fellelhető angol nyelvű szakirodalom bőségesen elegendő az évközi dolgozatok, illetve szakdolgozatok elkészítéséhez, cseh nyelv ismerete hasznos, de nem szükséges a túléléshez.
Az intézményben kimagasló tudományos élet folyik. A számos konferencián a legnevesebb egyetemek professzorai tartanak előadást, s ezeken való részvétel csehországi tartózkodásom legizgalmasabb, egyben legmeghatározóbb élményei voltak. A hallgatott tárgyak igen érdekes és hasznos témákat boncolgattak, az oktatók előadásmódja rendkívül színvonalas. Vizsgák nehézsége eltérő, de megfelelő, rendszeres évközi tanulással a könnyedén fel lehet készülni.
A diákélet gyorsan magába szippant, s a számos szórakozási lehetőség mellett a helyi kocsmák, illetve egyetemi bulik teszik feledhetetlenné az ottlétet. Sportolni vágyók szinte minden szakágban találnak kedvükre való elfoglaltságot a rögbitől a lovaglásig."

5. "Egy hónapot töltöttem kinn CEEPUS ösztöndíjasként Olomoucban, a Palacký Egyetemen.
Olomoucban az a legjobb, hogy mindent megtalálsz, amit Csehországban az ember kereshet. Az egy hónap alatt persze voltam Prágában, de a kettőt összehasonlítani sem lehet. Prága egy világváros, rogyásig turistákkal a világ minden részéről, így több angol szót hallani, mint csehet; minden sarkon idegenvezetők, jazzbandák játszanak a nagyobb tereken és a Károly-hídon, mindenhol ajándékboltok – akár Budapest is lehetne. Ezzel szemben Olomouc a megszámlálhatatlanul sok (és jó állapotban lévő!) műemlékével, a Horní naměstín esőben-hóban játszó harmonikással, a múzeumaival, jó sörözőivel, macskaköves utcáival és a rengeteg kedves emberrel – akik ugyan nem nagyon beszélnek angolul, de ha csehül beszélsz velük külföldiként, csodálkoznak, örülnek neki és megdicsérnek – egy abszolút élhető, igazi egyetemváros. Prága kicsiben.
A városban nagyon olcsó és színvonalas a tömegközlekedés – egy három hónapos bérlet kerül annyiba, mint nálunk az egyhavi diák, egy vonaljegy pedig körül-belül 170 forintba kerül; villamossal bárhová el lehet jutni. Az egyetem különböző karai a városban szétszórva vannak, a központi épület és a könyvtár viszont egymás mellett, a naměstí Republikyhez nagyon közel, a Křížkovského-n található. Mivel szakdolgozathoz való kutatáshoz kaptam az egy hónapot, időm nagy részét a könyvtárban töltöttem, ami nagyon jól felszerelt, kellemes a légkör és nagyon kedvesek és segítőkészek a könyvtárosok. A CEEPUS koordinátor, Radmila Švaříčková-Slabáková és a titkárnője, Hana Kubisová mindenben szívesen segítettek, nagyon figyelmesek voltak.
A külföldi diákokat általában a Neředínben szállásolják el. Nekem nagy szerencsém volt, mert mire biztossá vált a kiutazásom, addigra ott nem maradt hely, így Kolej Evžena Rošického-ban laktam. Ez a koli sokkal közelebb van a városközponthoz (gyalog 10 perc az egyetem)  két percre van egy Lidl, egy lépésre van tőle az Andrův stadion, az uszoda, és mindenféle sportlétesítmény, az ablakból pedig látni a város határát a Mlýnský Potokkal. A szobák mindennel felszereltek - kis közös előtérben nagy gardrób, hűtő, tükör, innen nyílik a fürdő, külön a mosdóval, illetve a két szoba, az egyik három, a másik kétágyas. Cseh szobatársam volt, aki angolul is elég jól beszélt, így - a két nyelvet esetenként vegyítve – jól megértettük egymást. A kollégium legnagyobb meglepetése pedig az egyik portás néni, aki egy kicsit törve ugyan, de beszél magyarul.
Általában elmondható, hogy az élelmiszer olcsóbb, mint itthon; aki szeret menzán, vagy étteremben enni, az sem fogja magát nagy költségekbe verni. Inkább vendéglők vannak, mint kocsmák; a sör olcsó, és szerintem érdemes nem olyan helyre menni, ami tipikusan a külföldi diákok számára van kitalálva (pl. Atlant) már csak azért sem, mert a „sima” vendéglőkben inkább csehek vannak, akik nagyon közvetlenek és szívesen ismerkednek, ráadásul a zenegépből Jaromír Nohavica szól és lehet dohányozni. Ezeken a helyeken meg lehet és érdemes is megkóstolni a cseh specialitásokat, amik tényleg nagyon jók – például az utopenec, vagy a česnečka.
Végezetül két jó tanács: legkevesebb 4-500 koronával érdemes kimenni, mert amíg 200 koronáért nem váltod ki az ISIC-kártyát, addig se előre se hátra. Az ösztöndíjadat csak ezzel kapod meg, a kártyát a könyvtártól kezdve a menzán át a fénymásolásig mindenhez használnod kell. ISIC nélkül gyakorlatilag nem létezhetsz kinn. A másik, hogy míg kinn vagy, utazz sokat, és akkor is, ha egyedül vagy, fedezd fel magadnak a várost, nézd meg a múzeumokat és nézz meg mindent jól, mert nagyon sokáig emlékezetes marad majd számodra Olomouc."

6. "Talán ott érdemes kezdeni, hogy kiköltözésem előtt két héttel írtam az ottani kapcsolattartónak, hogy szeretném, ha cseh szobatársam lenne. Annak ellenére, hogy ez elég későn történt meg, gyakorlatilag az utolsó pillanatban, valahogy ezt is megoldották, külön már említenem sem kellett a beköltözésnél, hogy ilyen igényem van. Mert a külföldieket általában külföldiek mellé költöztetik mindenhol, ezzel pedig csak az a baj, hogy ha az embernek külföldi szobatársa van, akkor legfeljebb az angolja/németje/franciája fejlődik, ami ezzel a hozzáállással bárhol a világon megtörténhetne. A másik: a csehek nem cserediákok Csehországban, tehát nekik ott tényleg sokat kell tanulniuk, ebből következik, hogy ritkábban járnak a külföldi cserediákoknak szervezett partikba, és ezért nem esnek be az ajtón hajnali négykor, más kérdés, hogy tolerálták volna, ha ezt én csinálom. Ami az utazást illeti, két lehetőségről tudok, ebből inkább a vonatot választottam. Igaz, egyszer át kell szállni, de az még tűrhető. A kollégiumban nem igazán lepődtek meg, hogy egy nappal korábban érkeztem, mint ígértem. Hallottam már panaszt a csehekre, na a szobatársamra ebből egy sem volt igaz. A tolerancia, amivel ahhoz viszonyult, amit az anyanyelvével csináltam, hihetetlen volt, szinte tanítani lehetne. Egyébként is örülnek, ha az ember inkább csehül próbál velük beszélni, nehéz és kevesek által beszélt nyelvnek tartják a sajátjukat(jogosan), ezért duplán örülnek mindenkinek, akit érdekel. Az egyetem munkatársai és a kapcsolattartók rendkívül segítőkészek, annak ellenére, hogy láthatóan eléggé el voltak foglalva mindig. Igaz az, ami Magyarországon is, hogy egy kis megértéssel nagyon jól ki lehet velük jönni. Ezt annak ellenére mondom, hogy az adminisztráció a halálom. A kint töltött hónap alatt főleg a könyvtárra volt szükségem, bár a kintiek még a Tudományos Könyvtárba(Vědecká Knihovna) is be akartak szervezni, erre végül nem került sor. Az egyetem könyvtára egyébként jól felszerelt és könnyen kiismerhető. Az ott folytatott munkával kapcsolatban egyetlen tanárral konzultáltam, tulajdonképpen vele is a kinti kapcsolattartóknak hála, ez egyébként nagy hasznomra vált. Olomouc mint város egyébként szép, bizonyos szempontból szebb mint Prága, de ehhez figyelembe kell venni, hogy nem főváros, . Annak ellenére, hogy nem nagyváros, a helyiek sem lepődnek meg semmin. Az egyetemi kollégiumokban elég színes társaság van, azt hiszem csak skandinávokkal nem találkoztam. A cserediákoknak szervezett partik elég sűrűn vannak, amikor pedig nincsenek, akkor önszerveződő alapon jönnek létre a kollégiumokban, ritkán fordul elő, hogy a helyiek ebből problémát csinálnának, amíg ott voltam egy esetről sem hallottam. Egészébe véve tehát ajánlom Olomoucot, ahogy én tapasztaltam, egyaránt jók a feltételek cseh tanuláshoz, kutatáshoz, vagy a kettő közötti szabadidő eltöltéséhez :)"

7. "Csehországba egyszer mindenképpen ki kell jutni, nehezebb, hogy vissza is kell jönni. Az pedig embere válogatja, hogy egy nagyvárosi atmoszféra járul hozzá szellemi és lelki fejlődéséhez, vagy esetleg egy olyan helyet választ magának, ahol éppenséggel el is felejtheti, hogy turista. Olomoucba egyedül kell érkezni. A kollégiumban pedig türelmesen megvárni, hogy a mindenre felkészült recepciós hölgyek kivel akarnak majd megviccelni, lehetőleg egy olyan pillanatban, amikor igazán nem számítana rá az ember. Kulcsot kapni, bérletet venni, először villamosozni, eltévedni, sokszor eltévedni. Először lehetőleg a Horní namestí közelében, és végigporoszkálni az épségben megmaradt, rendben tartott történelmen. Nem is csoda, hogy a kultúra itt így virágzik: telt színházak, mozik, múzeumok - igazán nehéz még jegyet is kapni. Ezt ugye egészen könnyen meg lehet szokni? Reggel kávét kavargatni a Haná-vidék szívében és Csehország második legrégebbi egyetemére járni, ahol egy perc alatt megszokható a vidéki emberközeliség. A Palacky Egyetem olyan változatos kurzuskínálattal áraszt el, aminek a harmadik hétre is nehezen lehet a végére jutni. Hamar csatlakozni lehet az egyetem diákéletéhez, nem kell bíbelődni a dokumentumokkal, a CEEPUS program nagyon megbízható és letisztult rendszerrel dolgozik."